Hol az ellenfél mostanában?
2010. jún. 7., hétfő, 15.20.16
"Az új kormány nem akkor tudja még hiteltelenebbé tenni őket, ha bírálja őket, hanem akkor, ha sikeres. Ha rá tudja bírni a társadalom minél nagyobb részét az együttműködésre." - mondta Gereben Ágnes.
Kötcse ismét megakadt az álbaloldal torkán! Tavaly szeptemberben Orbán Viktor a festői szépségű Dobozy kúrián hirdette meg a végre-valahára elérkező igazi rendszerváltás programját. Ennek akkor még sokunk számára váratlan erejű alaptétele az volt, hogy a két nagy párt acsarkodása helyett egyetlen centrális erőre van szüksége az Magyarországnak. Egy értékalapokon szerveződő erőre, mely a politika, a gazdaság, a társadalom, a kultúra érdekeit egy világosan körülhatárolt jövőkép jegyében képviseli. Arra bizonyára mindenki emlékezik még,hogy a baloldali értékek helyett tevékenységét már jó ideje a szabad rablásra korlátozó MSZP és tagjai fél évvel később (amikor már szorult a nyakukon a hurok ) „hirtelen" felfedezték a beszédet, s benne a diktatúra ugyancsak vélt veszélyét. Az ekkor már javában rivalizáló balliberális csoportok azt remélték, hogy a kötcsei beszédről nagy hangon terjesztett hazugsággal új lendületet adhatnak az MSZP-SZDSZ uralommal szemben alternatívát kínáló politikai erők húsz éve folyó, módszeres lejáratásának. Mindezzel próbálkoznak most is. Az új tavaszi seregszemle helyszínévé vált Kötcsén Orbán Viktor elmondta, hogy az eliteknek a társadalom érdekeire mit sem adó paktuma helyett milyen értékek jegyében kívánja újjáalakítani a magyar közigazgatást, a társadalmi intézményrendszert, a kultúrát. Mellékesen megemlítette azt is, hogy a teremtő munka mellett egy pillanatra sem szabad megfeledkezni az ellenfélről sem.
Nem lehet kétség afelől, hogy az álbaloldal értelmiségi köre gőzerővel folytatni fogja destruktív aknamunkáját; bár ennek egyelőre kevés sikeres jele mutatkozik meg. Egyetlen példa: az ATV-ben a műsorvezető bamba mosollyal, tátott szájjal hallgatja, amint egy gyűlölettől fortyogó, bukott SZDSZ-es politikus a következőt mondja: Orbán Viktornak fogalma sincs, mit csináljon. Majd a mindjárt átellenben ülő eszmetársa vele látszólag egyetértésben elmagyarázza: Orbán Viktor pontosan tudja, mit akar. Egymásnak ellentmondó nyilatkozatukat két ismeretlen, huszonéves megélhetési politológus reagál, dadogva, zavartan, félig értett történelmi példákkal. S mindezek tetejében a beszélgetésnek alig nevezhető véleménynyilvánítás végén az összes résztvevő elégedett. Jól megmondták Orbán Viktornak! Ez mára azonban a szellemileg amortizálódott közeg egyik jellegzetes reakciója. Még érdekesebb a polgári oldal módszeres lejáratásán munkálkodó másik értelmiségi típus, amelynek Debreczeni József, Vásárhelyi Mária, Heller Ágnes, Bauer Tamás lehet a példája. Mostanra ugyan kicsit ritkábban állnak a nyilvánosság elé, mint az elmúlt két évtizedben, de ugyanazzal a dölyfös, „ki, ha én nem" fölénnyel, s nem létező szellemi nagyságuk egyre szánalmasabb hitében. Vásárhelyi Mária képes olyan zöldségeket leírni, hogy a sajtó eredendően baloldali; Heller Ágnes pedig nem szégyelli azt mondani az új jobboldali kultúra Orbán Viktor által meghirdetett létrehozására reagálva, hogy a kulturális prioritásokat, ösztöndíjakat, kitüntetéseket nem az állam adja, hanem független kuratóriumok.
Igaz, az előbb említett ATV-beszélgetés résztvevői sem firtatták az őszödi beszéd esztétikai erényeiről értekező Nádas Pétert és az ellene külföldön felhozott plágiumvádat nem is tagadó Eszterházy Pétert. Akiket természetesen az államhatalomtól független kuratóriumok jutalmaznak, szintén független, értékes munkásságukért. Az érzésem az evvel kapcsolatban, hogy a Kötcsén mintegy mellékesen említett „ellenfelek" mára már javarészt zavarodott és útjukat veszített emberek.
Az új kormány nem akkor tudja még hiteltelenebbé tenni őket, ha bírálja őket, hanem akkor, ha sikeres. Az árvízkárosultaknak folyó gyűjtés például szükséges (Kötcsén mintegy másfél millió forintot adtunk össze), de nem elégséges. Egy károsult azt nyilatkozta, hogy ő már 1975 óta él a térségben, de azóta nem kotorták a háza előtt csordogáló patak medrét. Ha a kormánynak és az önkormányzatoknak sikerülne meggyőzni az árterületeken élő embereket, hogy évente egy lapátot plusz pár órát a kotrásra szánjanak, az húzná ki a talajt - nem csak az áradó víz, de a destruktív fellépésre csak az alkalmat váró megélhetési értelmiség alól is.
Nem lehet kétség afelől, hogy az álbaloldal értelmiségi köre gőzerővel folytatni fogja destruktív aknamunkáját; bár ennek egyelőre kevés sikeres jele mutatkozik meg. Egyetlen példa: az ATV-ben a műsorvezető bamba mosollyal, tátott szájjal hallgatja, amint egy gyűlölettől fortyogó, bukott SZDSZ-es politikus a következőt mondja: Orbán Viktornak fogalma sincs, mit csináljon. Majd a mindjárt átellenben ülő eszmetársa vele látszólag egyetértésben elmagyarázza: Orbán Viktor pontosan tudja, mit akar. Egymásnak ellentmondó nyilatkozatukat két ismeretlen, huszonéves megélhetési politológus reagál, dadogva, zavartan, félig értett történelmi példákkal. S mindezek tetejében a beszélgetésnek alig nevezhető véleménynyilvánítás végén az összes résztvevő elégedett. Jól megmondták Orbán Viktornak! Ez mára azonban a szellemileg amortizálódott közeg egyik jellegzetes reakciója. Még érdekesebb a polgári oldal módszeres lejáratásán munkálkodó másik értelmiségi típus, amelynek Debreczeni József, Vásárhelyi Mária, Heller Ágnes, Bauer Tamás lehet a példája. Mostanra ugyan kicsit ritkábban állnak a nyilvánosság elé, mint az elmúlt két évtizedben, de ugyanazzal a dölyfös, „ki, ha én nem" fölénnyel, s nem létező szellemi nagyságuk egyre szánalmasabb hitében. Vásárhelyi Mária képes olyan zöldségeket leírni, hogy a sajtó eredendően baloldali; Heller Ágnes pedig nem szégyelli azt mondani az új jobboldali kultúra Orbán Viktor által meghirdetett létrehozására reagálva, hogy a kulturális prioritásokat, ösztöndíjakat, kitüntetéseket nem az állam adja, hanem független kuratóriumok.
Igaz, az előbb említett ATV-beszélgetés résztvevői sem firtatták az őszödi beszéd esztétikai erényeiről értekező Nádas Pétert és az ellene külföldön felhozott plágiumvádat nem is tagadó Eszterházy Pétert. Akiket természetesen az államhatalomtól független kuratóriumok jutalmaznak, szintén független, értékes munkásságukért. Az érzésem az evvel kapcsolatban, hogy a Kötcsén mintegy mellékesen említett „ellenfelek" mára már javarészt zavarodott és útjukat veszített emberek.
Az új kormány nem akkor tudja még hiteltelenebbé tenni őket, ha bírálja őket, hanem akkor, ha sikeres. Az árvízkárosultaknak folyó gyűjtés például szükséges (Kötcsén mintegy másfél millió forintot adtunk össze), de nem elégséges. Egy károsult azt nyilatkozta, hogy ő már 1975 óta él a térségben, de azóta nem kotorták a háza előtt csordogáló patak medrét. Ha a kormánynak és az önkormányzatoknak sikerülne meggyőzni az árterületeken élő embereket, hogy évente egy lapátot plusz pár órát a kotrásra szánjanak, az húzná ki a talajt - nem csak az áradó víz, de a destruktív fellépésre csak az alkalmat váró megélhetési értelmiség alól is.
Gereben Ágnes
*MA*
További hírek:
Információ:
Kapcsolatfelvétel | Adatvédelemi nyilatkozat | Impresszum
MCOnet 2001- 2010. - www.mconet.hu - Minden jog fenntartva - Copyright - www.mconet.biz
MCOnet 2001- 2010. - www.mconet.hu - Minden jog fenntartva - Copyright - www.mconet.biz
International
www.mconet.biz
www.mconet.biz